Pelenkanélküliséget írtam, nem nevezem még szobatisztának Emmát. Bár sok definíciója lehet a szobatisztaságnak, én azt nevezem majd annak, ha Emma mindig szól, ha pisilnie kell, és ez még nincs így. Viszont próbálja visszatartani addig, amíg a bilire nem ültetem vagy a tipikus gyerekpisiltető pózban nem tartom. Előfordul, hogy odajön hozzám, vagy a bilihez, ha pisilnie kell, de nem ez az általános. De kezdem az elején.
Egy barátnőmtől hallottam a módszerről, amely neve angolul „elimination communication” (EC) vagy „infant potty training”, magyarul talán babapisiltetésnek szokták hívni. Azt mondja, hogy a babák születésüktől fogva tudatában vannak, hogy mikor ürítenek, és ezt általában jelzik is valamilyen módon. Ezt a világ nagy részén, ahol nem létezik pelenka, így is gondolják, és ilyenkor bizonyos pózba helyezik a gyereket, esetleg valamilyen hangot is hallatnak, és a baba gyorsan összeköti ezeket az általa érzett testi folyamatokkal. Az így nevelt gyerekek aztán valamikor 10 és 18 hónapos koruk között szobatiszták lesznek. (Persze itt is meg kell említeni, hogy kicsit könnyebb dolog a szobatisztaság, ha az amúgy meztelen gyereknek a kunyhó mögötti bokorba kell elmenni, és leguggolni, mint nálunk, ahol akár 10 perc is kellhet, mire az anyuka egy megfelelő helyre kísérheti a gyereket, ha például a metrón szól.)
A módszer nyugat-európai gyakorlói közül sokan használnak pelenkát, moshatót vagy eldobhatót, van aki folyamatosan, van, aki csak az otthonán kívül, és persze olyanok is vannak, akik egyáltalán nem. Én mosható pelenkát használtam Emma 7 hónapos koráig, amit egyre gyakrabban vettem le, ha itthon voltunk, majd egyre bátrabban kint is, és 8 hónapos korában észrevettem, hogy nagyon ritkán pisil be, és amúgy is nyár volt, ezért ekkor elhagytam, és pelenka helyett egy-két váltás nadrág van nálam.
De hogyan is kezdtük? Emma pici korától fogva nagyon sokszor kakilt, és mivel mosható pelenkát használtam, nem bántam volna, ha ennek egy része eleve a WC-ben köt ki. De valójában érdekesnek találtam az egészet, és ezért gondoltam, hogy kipróbálom, csak amikor itthon vagyunk, és ráérünk. A módszer 3 pillére épül: időzítés, kommunikáció/testbeszéd, intuíció.
A legtöbb baba bizonyos ritmus szerint végzi a szükségletét, például közvetlenül ébredés és szoptatás után, és utána nagyjából azonos időközönként. Emmát ébredések után, szopizások után és pelenkacserék alkalmával vittem eleinte a fürdőszobai mosdó fölé, és saját meglepetésemre is szolgált, hogy az esetek 90 százalékában pisilt vagy kakilt. Ilyenkor „pssss” hangot hallattam, ami eleinte hasznos volt, pár hónap után már nem volt rá szükség, maga a póz elég volt.
A módszer legjobb része azonban a kommunikáció. Ugyanúgy, ahogy megállapíthatjuk testbeszédből, ha a baba éhes vagy álmos, sokszor látható, ha pisilnie kell, és még gyakrabban, amikor kakil. Kezdetnek levetkőztettem Emmát, és vízhatlan alátéten meztelenül játszott a játszószőnyegén, és megfigyeltem, hogy csinál-e valamit, mielőtt pisil. Ismét meglepődtem, hogy több apró jel is volt, ezek láttán egy idő után elvittem ismét a mosdóhoz, és kiadtam a „psss” hangot. Ilyenkor Emma szemmel láthatóan összpontosított, és ha sikerült pisilni vagy kakilni, akkor boldogan és elégedetten nézett rám a tükörben, igaziból ez volt az, ami eldöntötte, hogy egyre gyakrabban figyeltem a jeleire. A pelenkát pedig azonnal kicseréltem, ha nedves lett, nem vártam arra, hogy tele legyen. Arra gondoltam, hogy én sem szeretnék nedves pelenkában lenni órákon át.
A harmadik pillér az intuíció, néha egyszerűen úgy éreztem, hogy most pisilnie kell, vagy belém hasított, hogy már milyen régen pisilt, és olyankor is elvittem.
Meg kell említenem még a hordozókendőt, ami sokat segített, ha ebben volt, akkor mindig nagyon egyértelműen jelzett, feszítette magát el tőlem, mintha nem akarna lepisilni. (Állítólag ez az oka, hogy az afrikai nőket szinte sosem pisili le a pelenkátlan babájuk)
Eleinte csak nappal és csak itthon csináltam, aztán éjszaka is elkezdtem, és a jó idő megérkeztével egyre gyakrabban a szabadban is pisiltettem. Aztán macerássá vált a pelenka folytonos fel és levétele, és meleg is lett, úgyhogy egyre bátrabban hagytam el.
Most 10 hónaposan ott tartunk, hogy átlagosan napi 1-2x pisil be, de ez nem egyenletes. Van, hogy 3-4 napig egyszer sem, aztán jön egy rosszabb nap, mikor sok a dolgom, és nem figyelek rá annyira,
vagy ő nyűgösebb valamiért, és akkor 3-4x is bepisil. Az éjszakák is változnak, a nagy melegben 2 hétig egyáltalán nem pisilt este 9-től reggel 7-ig, annak ellenére, hogy még szopizik éjjel. Azt hittem, hogy ez már így is marad, de most megint minden ébredésekor pisil. Heti 1-2x átalussza az éjszakát, és ilyenkor néha bepisil, néha nem. Nyilván számít az a sok dinnye is, amit mostanában eszünk
Már nem annyira a jelzéseit figyelem, inkább a mindennapi élethez igazodik a pisilés. Tehát mielőtt beszáll a hordozóba vagy az autóba vagy a metróba, azelőtt elviszem pisilni, és ilyenkor legtöbbször pisil is, még ha csak pár cseppet is. Nem azért mert már nem bírta visszatartani, hanem mert tudatosan el tudja engedni, és a kedvemért pisil, mert megmagyarázom neki, hogy utána nem lehet egy darabig.
Végül még annyit szeretnék írni, hogy ez nem egy szobatisztaságra szoktató módszer. Egyáltalán nem biztos, hogy hamarabb fog szólni, hogy pisilnie kell, mint más babák. Ez egy alternatívája a hagyományos pelenkázásnak, ami nekem nagyon sok örömöt és sikerélményt nyújt. Emma pedig élvezi, hogy pelenka nélkül szabadon mozoghat, és a nagy melegben meztelenül alhat.
Füleki Rita