Az elmúlt évtizedek magyarországi étkezési szokásai íródtak felül azzal, hogy nyilvánvalóvá vált, egyre többen vannak olyanok, akik határozottan vállalt egészségügyi, etikai, vallási okokból, vagy – magyarázatra sem szorulóan – szabad választásuk lehetőségével élve, amelyet egyébként nemzetközileg jegyzett orvosi kutatások is alátámasztanak, nagyot változtattak a korábbi étrendjükön. Elhagyják a húst, a feldolgozott élelmiszereket, a gyorséttermeket messzire elkerülik, megnézik, honnan származnak az alapanyagok, és az étel házhoz rendelése helyett otthon főznek. A piacra járás, a termelőkkel ismerkedés, a kertészkedés, az ételek sajátkezű elkészítése nem kényszerű időtöltés, hanem az egészségmegőrzés és az emberi kapcsolatok építésének színtere.
A gyerekeket nevelő családokban különösen fontos a minták átadása. A gyereknek ezerszer elmondhatjuk, tanácsolhatjuk, követelhetjük tőle, mit hogyan csináljon, hogyan éljen. Ha tőlünk nem azt látja, mert nem azt tesszük, amiről beszélünk, érzékeny receptoraival azonnal érzékeli a szétcsúszást, és a szónoklat terméketlen talajra hull.
A szülői életmód a fogantatástól – vannak bizonyítékok, hogy már jóval korábbról – meghatározó a gyermek életében. A magzatvíznek amelyben a baba lebeg és amelyet lenyel is van íze, mégpedig azok az ételek adják az ízét, amelyet az anya megevett. Az illatos fűszerek aromája, a zöldségek, gyümölcsök íze benne van. Épp úgy, ahogy később az anyatejben is. A gyerekek a fejlődésük legelső pillanatától abból a közegből kapják az információkat a világról, amelyet az édesanyjuk, a szüleik biztosítanak számukra.
A csecsemőkorban a hozzátáplálás megkezdésével az ízélmények kiegészülnek a látás, a tapintás, a szaglás kiteljesedésének újabb élményeivel. Az asztalhoz ültetett kisgyerek lehet, hogy épp a színek szerint választ ennivalót. Valamit elutasít, valamit magához húz. Nyúl a tányér után, belemarkol az ételekbe, szájába veszi, megszagolja, maszatolja, egyáltalán nem zavarja, ha összekeni magát. És az is lehet, hogy még azt a spenótot és tökfőzeléket is boldogan megeszi, amitől a felnőtteket kirázza a hideg. Mert a gyerek számára nem fűződik hozzá kellemetlen “eztmegkellennikülönbennemleszelerős” élmény, vagy a “csakamamakedvéértmégegyfalat” nyomása. Olyan lesz az evés, mint a légvétel. Természetes.
Felfedeztem, tetszik, jó, megeszem.
Ebben döntő szerepük van a már említett nagyon korai életszakaszban szerzett élményeknek.
Vagyis a családi szokásoknak, és választásoknak.
Az életet szeretnénk egészségben leélni. Az egészségben létezés soktényezős lehetőség. Számtalan bizonyítéka van annak, hogyan függ össze az életmód és az étkezés a fiatalkori és későbbi krónikus betegségekkel. A felnőttkori krónikus betegségek alapja a gyermekkorból indul. A genetika egyeduralmát az epigenetika módosítja, Vagyis az embert érő minden hatás, – a stressz, az öröm, az étkezési szokások, az életmód – folyamatosan módosít a genetikai hajlamon. Ezért fontos, hogy a felnövekvő gyermek számára milyen mintát közvetít a család.
Egyértelmű, hogy a betegségek megjelenése összefügg a táplálkozással.
A táplálékaink pedig a tudatos választásainkkal.
A jól összeállított vegetáriánus étkezés út a testi és lelki egészség felé. A húst és tojást mellőző, döntően zöldség, gyümölcs, gabona és olajos mag alapú táplálkozás megfelelően biztosítja minden életkorban és minden élethelyzetben a szervezet számára szükséges tápanyagforrásokat.
A hüvelyesekben és a gabonákban található fehérjék, a zöld levelesek és színes gyümölcsök flavonoidjai, vitamintartalma, a magvak értékes olajai, és a növényi rostok prebiotikus hatása, kiegészülve a zöld és egyéb fűszerekkel együttesen.
Mennél egyszerűbb és természetesebb formában kerül az asztalra az étel, megőrizve az értékes alapanyagok vitamin és ásványi anyag tartalmát, annál jobban hasznosul a szervezetben.
A gyerekek viszik tovább a családi mintákat és szokásokat. Ha tiszteljük a természetet, amelynek részei vagyunk, ha a nem ártás elveit követve viszonyulunk a körülöttünk lévő élőlényekhez, ha megfontoltan vásárolunk, és válunk a fogyasztói társadalom részévé, tovább adjuk a mintát.
A jóevő gyerek az jó. Ha a főzésbe is bekapcsolódik, az még jobb. Ismerkedik, tapasztalatot szerez. Lehet, hogy összekeni a pultot, ügyetlenül fogja a fakanalat, folyik a szekrényajtón a leves, ragacsos lesz a serpenyő nyele, a falra ragad a szósz. Állandóan beszél, sokat kérdez, és még a tálat is lelöki a polcról. Ráadásul még lassan is készülnek az ételek.
De életre szóló emléke lesz az együtt töltött időről. És amikor felnő, ugyanúgy mozdul majd a keze, amikor főzni kezd, mint annak ,akivel együtt készítette az ételt gyerekkorában.