A szoptatott babák kakilhatnak minden szopi után, de lehet, hogy csak 2, 3, 4, 5, 6 vagy 7 naponta.
És ez mind normális, ha közben a gyerek egyensúlyban van: jól eszik, alszik, gyarapszik, békés, élénk, érdeklődő és vidám. Vagyis semmi baja.
Az ilyen kaki legtöbbször aranysárga, jellegzetesen anyatejes széklet illatú. Nem tudom pontosabban leírni, hogy az milyen. Szagolni kell, és akkor egy életre benne marad az ember orrában ez az illat. Rossz szaga nincs, az biztos, legalábbis számomra.
Előfordul, hogy a színe ugyanilyen, csak lazább, habosabb, ez a sok bélgáz miatt lehet, és többet kell büfiztetni a babát, vagy elgondolkozni, nincs-e szükség a tejcukor bontásának megsegítésére laktáz enzimmel. Ha sokat-sokat-sokat szopizik a baba, lehet, hogy egészen spenótzöld lesz a kaki, de ez is teljesen elfogadható.
Fontos, hogy akkor kell különösen figyelni, ha nyálkás, esetleg véres lenne a kaki, vagy zselészerű rózsaszín nyák jelenik meg benne, hasgörcsök kíséretében. Ilyenkor mindenképpen orvoshoz kell fordulni. Ha anyatejen kívül mást is kap a baba, pl. gyümölcslét, akkor lehet hígabb a széklet és változhat a színe is. A főzelék rosttartalma a korábbi hígabb anyatejes kakit kicsit összetartja, az állaga sűrűbbé válik. Ha sütőtököt, sárgarépát eszik a gyerek, kifejezetten sárga a kaki, ha céklát, akkor sötét színű. Ha banánt rágicsál, akkor apró fekete kis csíkocskák lehetnek benne. Ha nem rágja meg a gyermekecske a darabos ételt, akkor lehet, hogy a borsó vagy a répa, vagy a brokkoli nagyobb darabokban jön ki a kakival. Ez is teljesen normális.
Hasmenésről akkor beszélünk, ha a széklet egyértelműen vizes, híg, folyós, esetleg nyálkás, véres, a pelenkázott bőrterületet felmarja. Oka lehet fertőzés, anyagcserezavar, emésztési probléma, hormonális okok, bélfal-gyulladás. Székrekedés esetén a kaki kórosan bekoncentrálódik, veszít a víztartalmából és ritkábban is ürül. Oka lehet táplálkozási probléma, anyagcsere okok, pszichés eredet, idegrendszeri betegségek. Úgy tartják, hogy a felnőttkori komolyabb bélbetegségek nagy része megelőzhető, és időben kezelhető lenne, ha az emberek ránéznének a székletükre minden kakilás után.
A bélbetegségek első diagnózisa “öndiagnózis”. Biztatok mindenkit erre a rátekintésre. És arra, hogy a gyerekeknek is engedje meg, hogy megkukucskálja a kakiját, és ne forduljon el tőle undorodva. Lehet, hogy egyszer ez a szokás menti meg az életét.
No meg az, ha azt is megtanulja, hogy minden kakilás után jön az “alvázmosás” vagyis a rituális seggmosás.
Bocs a laza fogalmazásért, de ezt nem tudtam kihagyni.