Másképp gondolom – gondolhatom másképp?
Miért szükséges a változó kommunikáció az orvos-páciens kapcsolatban?

Számos próbálkozás mutatja, hogy mostanra talán már van valami változás az orvos – gyermek kommunikációban, mert az orvosok többsége egyre inkább igyekszik a gyermektől is kérdezni betegségéről, tüneteiről, érzeteiről.  
Nemcsak a szülőtől.
Ennek ellenére a gyermek a diagnosztikus és terápiás információkból valójában még mindig ki van zárva.

A tapasztalat az, hogy az orvos, az asszisztens, az ápoló, ha a gyerekhez fordul, inkább csak mellékes információkat szeretne  tőle megtudni, esetleg viccelődik a gyerekkel ahelyett, hogy bevonná őt a betegséggel kapcsolatos diagnosztikus folyamatokba,  döntésekbe, a miértek megválaszolásába.

Nem is beszélve arról, hogy a vizitek egy része a receptírásra korlátozódik, holott sokszor a szülő a rendelőbe inkább információért megy, mint receptekért.
Az Orvos– Szülő – Gyermek Komunikációs háromszögben a gyermek szerepét még mindig nem tartják igazán lényegesnek, vagy épp figyelmen kívül hagyják, pedig már az egészen kicsik is egyre inkább szeretnének részesei lenni a saját kezelésüknek, szeretnék, ha érthető, egyszerű mondatokban megfogalmazott válaszokat kapnának a feltett vagy a fel sem tett, de vágyott kérdéseikre.

“Másképp gondolom – gondolhatom másképp? ” a változásra érett Orvos-Gyermek-Szülő Kommunikációs Kör sémája.

Kommunikációs Kör, amely az elfogadó, a nyitott és megértő Orvos-Gyermek-Szülő kapcsolatra biztat:

– mert miért is ne várhatná jogosan az éppencsak megszületett Gyerek, hogy figyeljenek rá, hogy értsék a jelzéseit, és miért is ne gondolhatná azt a nagyobbacska, hogy megkérdezheti, mi történik vele a vizsgálatokon, beleegyezését adhatja a történésekbe, aztán pedig megbeszélik vele a szükséges teendőket?
A  jövőjét.

– mert miért is ne gondolkodhatna a Szülő a megszokottól eltérően a szülésről, a csecsemőtáplálásról, a szoptatásról, a gyerekkel együtt alvásról,  a gyermeke orvosi vizsgálatáról?
És ha korábban megszerzett összevissza ismeretei miatt bizonytalan, és aggódik, kérdezhessen, mert joga van tudni a betegség mibenlétét, tudni a gyógyulás útjának részleteit, és ennek az útnak választható alternatíváit.
Miért is ne lehetne sok-sok kérdése, hogy ne maradjon magára a kétségeivel?

– miért is ne gondolhatná másképp az Orvos? Mert ő sem sémákban akar gondolkodni, hanem személyre szabottan, kellő idő birtokában megismerve a páciensét vezetni a diagnosztikus és terápiás folyamatot?
Mert a doktor sem szereti, ha receptgyártónak és beutalási papír írójának, vagy éppen iskolai igazolás-termelőnek tekintik őt a páciensek rendelőajtó másik oldaláról.

Legyen cél az, hogy az Orvos-Gyerek-Szülő Kommunikációs Körön belül minden esetben értő, odafigyelő, támogató, ítélkezés nélküli  kommunikációt folytassunk.

Ha Te is érezted már egy-egy korábbi orvosi találkozás alkalmával, hogy “Másképp gondolom” , de nem merted elmondani, akkor próbáld most megváltoztatni ezt.
Kérdezz, kérdezz, kérdezz!

 

2018-12-09

Kapcsolódó cikkek

LEAVE A COMMENT