Mi a bajom a keksz-evéssel, nasizással?

Mi a bajom a keksz-evéssel, nasizással?

Az a bajom, hogy a legtöbb fehérlisztből készül. Nem segít a helyzeten a bio gabona emlegetése, mert az is fehérliszt lehet. És téves jóérzést jelent, merthogy a bio egészségesebb. Igen bizonyos szempontból lehet az, de ha a bioliszt finomított liszt, akkor a vércukorra való hatását tekintve a lényegen nem változtat.

A finomított búzaliszt és a cukros ételek, cukrozott italok, gyümölcslevek hirtelen emelik a vércukorszintet, könnyen hasznosuló energiát adnak a szervezet számára, miközben a gyors felszívódás miatt hamar el is múlik a hatásuk, és fáradtságérzés, álmosság, hamarosan pedig újabb éhségérzet jelentkezik. Egy ördögi kört indítva be ezzel.
Gondoljunk csak arra, mennyivel gyorsabban megéhezünk egy tésztaétel, például túrógombóc után, sokkal hamarabb, mint egy zöldséges, rostokban gazdag fogás után.

Mi a bajom a keksz-evéssel, nasizással?

Mi a bajom a keksz-evéssel, nasizással?

A keksz is így működik, hiszen gyorsan felszívódó szénhidrátokban igen gazdag, az éhes gyerek vércukorszintjét emeli, elmúlik az éhségérzete, de emeli az inzulinszintet is, amely miatt a vércukor megint leesik, újabb éhségérzet jelentkezik, újabb gyorsan bekapott pár szem sütemény vagy 1-1 dl cukros ital elfogyasztása, ami újra inzulin emelkedéshez vezet.
Nincs megfelelő rosttartalom, amely kiegyensúlyozná a tápanyagok felszívódását és hasznosulását.

Mondhatják, hogy rá van írva a dobozra, hogy rostokban gazdag. Aztán vagy az, vagy nem. De hogy cukor nagyon sok van benne, az biztos, mert a jó részüknek semmilen más íze nincs, csak a cukoré. És ezzel a nagy mennyiségű cukorral nem tud egyensúlyt tartani a rosttartalom.

Az a másik bajom a keksszel, hogy úgy tűnik, rendszeresen kapják a gyerekek, szinte keksz – müzli szelet, dörmi süti – evési szokást alakítva ki. Rendszeresen nap mint nap, szinte ugyanabban az időben megérkezik a ropogtatnivaló nasi. Ami egy idő múlva hiányozni kezd, ha nincs. És előbb-utóbb, így vagy úgy megérkezik. Ne kiabáljon a gyerek, üljön nyugton a babakocsiban, az autóban, a hivatalban, ezért megkapja. Ezután pedig jön nap mint nap a szokott dózis.
Napi dózisban a cukor. És egyre jobban kezd hiányozni. Egyre erősebben lehet kívánni.

Ismert tény, hogy a bélflóra összetétele összefügg az elfogyasztott táplálékok minőségével. Vagyis a bélflóra baktériumai is “kívántatnak” velünk bizonyos táplálékokat. Ha cukor túlsúlyú a táplálkozásunk, akkor azok a bélbaktériumok szaporodnak el, amelyeknek a szaporodásához cukrok kellenek. Ha rostokat eszünk, akkor fennmaradnak azok, amelyek abban a közegben tudnak szaporodni.

Tehát nemcsak a táplálkozás van hatással a bélbaktériumokra, hanem a bélbaktériumok is a táplálkozásra, és ha a rendszer megborul, a bélflóra baktérium egyensúlya is megborul, táptalajt adva a következményes betegségeknek, az elhízásnak, a gyulladások kialakulásának.

Üres és felesleges kalóriákat viszünk be a rendszeres kekszrágicsálással és a cukrozott italok fogyasztásával.

És még valami:
Játszótéren, szaladgálva, hintázás közben enni, gyereket etetni meggondolandó a félrenyelés veszélye miatt.
És nemcsak a nagy félrenyeléstől lehet tartani. Előfordulnak a teli szájjal nevetgélő vagy szaladgáló gyereknél úgynevezett mikroaspirációk, amelynek a következménye az állandósuló köhögés, nehézlégzés, tüdőgyulladás, a gyakori orrfolyás, arcüreggyulladás, fülgyulladás is lehet…

További témák a Gyermekgyógyászat blogban.

Kövessen a Facebook oldalamon is.

2019-06-25

Kapcsolódó cikkek

LEAVE A COMMENT