Mesék férfi hangon. Apa-hangon. Nizsai Dániel mesél…

Nizsai Dániel hivatásos mesélő. “Munkája” a mese. A mesélés… Mesél a Kolibri színház színművészeként, és mesél otthon a fiainak…Erről beszélgettünk.

Lengyel Boglárka [LB]: Ki olvasott neked meséket gyerekkorodban?

Nizsai Dániel [ND]: A szüleim, felváltva. Akkoriban nem lelkesedtem azért, hogy egy szobában aludjak a testvéreimmel. Ma már szerencsének tartom, hiszen a nővérem miatt már egészen kicsiként, az öcsém miatt pedig 10-11 éves koromban is hallgathattam meséket. Azt a szokást, hogy esténként olvasok, ennek köszönhetem.

LB: Mi volt az első mese, amire emlékszel, amit szerettél?

ND: Sajnos nem emlékszem egy kedvencre, inkább könyvek ugranak be, amik számomra kedvesek voltak. Köztük a 77 Magyar Népmese, a Minden napra egy mese, az Icinke-picinke, a Gőgös Gúnár Gedeon, a Vackor, a Vidám mesék. Én a népmeséket szerettem a legjobban. Még él a fejemben a kép, ahogy fekszem az ágyon és apukám bársonyos hangon királyfikról olvas.

LB: Hol nőttél fel, hol voltál gyerek?

ND: Nagykanizsán születtem, ott is érettségiztem. Először egy négy emeletes panelben laktunk – akkoriban a házak által körülölelt játszótéren futkároztunk napestig. Hat éves koromban kertes házba költöztünk egy Miklósfa nevű faluba, ahol sötétedésig bringáztunk, bunkert építettünk, erdőt jártunk, kukoricásban bújkáltunk, és állandóan rosszban sántikáltunk a helyi srácokkal. Nem volt mobiltelefonunk, meg okosóránk, mégis mindig hazaértünk vacsorára. Egész nyáron sikálhatta rólam édesanyám a port meg a sarat.

Nizsai Dániel és nagyobbik fia, Ambrus

LB: Többször találkoztunk szerda délelőttönként a Bajza utcában. Én a suliba mentem dolgozni, Te meg jöttél velem szemben. Néha A4 es lappal a kezedben, és láttam, hogy olvasod es mondod, néha csak mondtad, mint ahogy a memoritert mondja, ismétli magának az ember. Memorizáltad a szöveget. A színházi szöveget. Láttam ám! 🙂 Mikor jött az elhatározás, hogy színész leszel?

ND: Lebuktam! 🙂 Miután a nagyobbik fiam elviszem óvodába, vagy haza, vagy a Kolibri Színházba megyek, és közben tényleg mormolok, mert az utcán sétálva tudok a legjobban memorizálni. Biztos furcsállják az emberek, hogy magamban beszélek, de számomra ez a legjobb módszer a szövegtanulásra. Olyan 13-14 éves lehettem, amikor elkezdtem televíziós személyiségeket parodizálni, és édesapám nevetve megjegyezte, milyen jól utánzom őket. Ez szöget ütött a fejembe, úgyhogy elkezdtem keresni a diákszínpadi lehetőségeket, elkezdtem verseket mondani. Mivel sok pozitív visszajelzést kaptam, a gimnázium utolsó 4 évét már annak tudatában végeztem, hogy meg fogom próbálni a felvételit a Színház- és Filmművészeti Egyetemre.

LB: A gyerekkorod alapozta meg tehát a mese-szeretetet, és hozta a döntést, hogy a mese kell a gyerekeknek. Mikor, hogyan, mit mesélsz? Hogy válogatod a meséket? Vagy Ők kérik?

ND: Rengeteget mesélek, mert azontúl, hogy ez egy hálás feladat, engem is örömmel tölt el! Berta, a feleségem pedig ilyenkor még el tud végezni néhány házimunkát. Miután Ambrussal összebújtunk, ő is csatlakozik hozzánk. Még beszélgetünk és aztán következik a villanyoltás. Fontosnak tartjuk, hogy minél több népmesével ismertessük meg a nagyfiunkat, de az is igaz, hogy a műmesék, diafilmek is hamar felkerültek a repertoárra. Ambrus 3 évesen egyszer azzal lepett meg minket, hogy fejből elmondta az egész Vukból készült diatekercset. Szerencsére készült róla hangfelvétel. Amikor még kicsi volt, sok verset olvastunk neki: Weöres Sándort, Tamkó Sirató Károlyt, Nemes Nagy Ágnest és Szabó Lőrincet. Ha egy téma jobban érdekli, akkor igyekszünk olyan könyvet keresni, ami azt feldolgozza. Ebben a gyerekkönyvtár nagy segítséget jelent. Most Lázár Ervin és a négyszögletű kerek erdő az egyik kedvenc. Ezt mindannyian imádjuk, és talán ezért is neveztük el Ervinnek a kisebbik fiunkat.

Nizsai Dániel fiaival, Ambrus (5 éves), Ervin (1 éves)

LB: Az apák gyakran azt mondjak, nincs idejük, meg nem tudnak szépen olvasni meséket a gyerekeknek. Vannak, akik azt gondoljak, kell valami színészi véna a mesék értelmezéséhez. Szerinted kell egyáltalán meseolvasás közben értelmezni hangsúlyokkal, hanglejtéssel, vagy bármiképpen a meséket? Van tanácsod, hogyan olvassunk?

ND: Azt nem állítanám, hogy a gyerekek nagyon igénylik, hogy dallamosan, kifejezően olvassunk. Szerintem nekik az a legfontosabb, hogy egyáltalán találkozzanak történetekkel, amelyek megmozgatják a fantáziájukat, és amelyek lelki táplálékul szolgálnak. Viszont az meggyőződésem, hogy szeretik és értékelik, ha a hangunkkal is mesélünk. Én a meseolvasást lehetőségnek látom arra, hogy a szülő szerepet játsszon, vagy akár fejlessze a beszédtechnikáját, gyakorolja a blattolást, ami nem csak színészeknek lehet hasznos.

LB: Miért fontos számodra a mesés idő, a mesékkel es a gyerekekkel együtt töltött idő?

ND: Sokszor ez a legjobb része a napnak. Felülünk az ágyra, a vállamra dől és csak figyel, a mese pedig meghitt kapcsolatot teremt köztünk, hiszen együtt fedezünk fel valamit, közös élményt szerzünk, ismerkedünk egy másik világgal, ami éppen feltárul előttünk. Ha Élvezettel olvasok, akkor a vicces részeknél kacag, a szomorú vagy összetettebb részeknél pedig megkérdezi, hogy miért, vagy hogy ez mit jelent. Nekem pedig egy hosszú nap után össze kell szednem a gondolataimat, mert tudom, hogy a gyerek számára fontos lesz az, amit válaszolok, és csillogó szemmel fogja követni a magyarázataimat.

Nizsai Dániel és a fiúk

LB: Mesélj egy kicsit a fiaidról!

ND: Ambrus, az első fiunk 5 Éves, nagyon játékos és érdeklédő, sokat kérdez, szereti érlelni magában az információkat és csodálatos jelmezeket tud magára ölteni az otthon talált tárgyakból, ruhákból. Legutóbb lovaggá változott: felvett egy kapucnis kabátot, a kapucnira egy tűzoltó sapkát, fogott egy porszívócsövet, az volt a dárda! Felvett egy szemmaszkot rostélynak és egy szemüvegtok lett a lovagi páncélkesztyű…
Ervin a kisebbik fiunk, 1 Éves. Elképesztő mosolygós, bújós, céltudatos. A játszótéren rendre kokettál a hölgyekkel, visszaveszi a lapátját egy hat évestől is. És csak egyedül hajlandó enni. Rendkívül kommunikatív, egyértelműen fejezi ki magát, és persze neki is kell minden, amivel a bátyja játszik. Ebből adódnak konfliktusok, de szerencsére nagyon bírják egymást és megtalálják a hangot a másikkal. Most azon dolgozunk, hogy amikor kacagva szaladnak körbe a lakáson, a hangerőt is megtalálják!

LB: Nagyon köszönöm, hogy megosztottad velem a gondolataidat! Az olvasóknak pedig itt egy jó kis mese a te előadásodban! Fogadjátok szeretettel:

Nemes Nagy Ágnes: Jeromos, a remeterák – Nizsai Dániel (Vers mindenkinek)

Kapcsolódó cikkek

LEAVE A COMMENT