Folytatom a képeket a MEZNAról.
Az étlap, ami magáért beszél.
A mai uzsonna, ami almás zabkása.
Két gyerek viszi a kosarat a többieknek is, benne a papírpoharakba kanalazott uzsonna.
A “beléptető rendszer”: a gyerekek kezében a kártya, kártyán a választott étel kódolva, a leolvasó elé teszi a kártyát, képernyőkön kiírva az étel. Tudja a gyerek, hogy mit kap, és tudja a szakács, mit ad. Nincs tévesztés. Ebédnél egymás mellett ülnek a gyerekek, akik különböző ételeket esznek, mert mást és mást választottak.
Ha kíváncsiak, mert miért ne lennének azok, előbb-utóbb érdeklődnek az új étel iránt, amit a társuk eszik, és legközelebb bátran választják az újdonságot.
Zsófi nevükön szólítja az uzsonnáért érkező gyerekeket.
Azon gondolkodom, vajon mindenkinek tudja a nevét 🙂 ?
Beszélgetünk az életünkről, hogy látjuk a főzést, az alapanyagokat, a menza működést, beszélünk az “előéletünkről”, a közös barátainkról, az orvoslásról.
Aztán eljön az ebédidő, jönnek a gyerekek.
Élmény volt velük a mai nap.
Köszönöm <3