A szoptatásnak nem volt alternatívája a XIX. század közepéig.
Nagyot merítünk most az időből. Hosszú évtizedeket, több, mint másfél évszázadot, inkább csak Európából, az indiánok, az inuiotok, a számik nincsenek benne, mert róluk nem kerestem összefoglalót egyelőre.
Ki találta fel a babatápszert?
Vajon hogy alakult a csecsemőtáplálás, voltak-e próbálkozások a kamrákban található táplálékok, gabonamagvak, különböző állatok teje (tehén, kecske, szamár, tekintsük más vidékre kicsit, és a teve), vagy akár bor és sör – bármilyen furcsa vagy hihetetlen is – felhasználására.
Akárhogy nézegetjük, úgy tűnik, minden próbálkozás ellenére a szoptatásnak nem volt a csecsemő úgy-ahogy megfelelő fejlődését biztosító alternatívája a XIX. század közepéig.
Az ígéretes választás lehetősége először 1865-ben jelent meg, amikor Justus von Liebig “feltalálta” és szabadalmaztatta, publikálta, mi több forgalomba is hozta az első mai értelemben valamiképp tápszernek tekinthető tehéntejet, gabonalisztet és malátát tartalmazó, gyerekek etetésére alkalmasnak tekintett elegyét.
Ezt követően a csecsemőknek szánt tápszerek gyártása néhány éven belül az élelmiszeripar egyik legdinamikusabban fejlődő ágazatává vált, olyannyira, hogy 1883-ra már 27 különböző (?) csecsemőtápszer kapott szabadalmi oltalmat.
Az anyatejbotló tápszerek első generációjának előállításakor a legfontosabb kérdés a fehérje, a zsír és a szénhidrát mennyiségi és minőségi összetétele volt. A XX. század végére az újabb tápszerek forgalomba hozatali engedélyének feltétele az volt, hogy legalább 30 különböző tápanyagot kötelezően tartalmazzanak.
Az ipari forradalom hatása
Mi volt az, ami mégis ilyen gyorsan beindíthatta a tápszergyártást és fellendítette a piacát?
Az ipari forradalom idején a munkába kényszerülő kisgyermekes, a munka miatt szoptatni képtelen anyák “megsegítése”. Egyrészről. Másrészről a magas csecsemőhalandóságot akarhatták valószínűleg csökkenteni a kontrollált összetételű és megfelelően adagolt tápszerekkel.
Tekintsük távolabbra a tápszerektől. Melyik állat tejét használták gyermekek táplálására a számik rénszarvas, ritkábban kecske és tehéntej, a a beduinok teve, kecske vagy juhtej, az észak-amerikai indiánok bölény, szarva, kecske tejével táplálták a gyerekeket.
Az anyatejet szentnek tartották
De legelső pótlás, ha nem volt a saját anyjának teje, akkor a dajkaanya teje volt. Ezért jelentettek olyan sokat a fenti népcsoportok számára a közösségek.
A törzsi, természeti népeknél, a szoptatás sok évig tartott, akár a gyerek 4-6 (…) éves koráig is. Az anyatejet szentnek tartották. A közösség pedig felelősséget vállalt a gyermekekért.
