A gyerek növöget, belekezd valamibe, pedig nem is “nyomod neki, hogy ezt meg azt így meg úgy csináld”, csak veszel neki vásznat, megvan az első tubus festék is, aztán már magának választ színeket, meg vásznakat.
Lesz neki egy nagyon egyszerű, aztán sokkal jobb festőállványa, polcai, végtelen mennyiségű tégellyel, tubussal, ecsettel.
Lesznek kiállítások, ott ül sok ember előtt és beszél, magáról, az érzéseiről, a világáról. (The Space című kiállítás, Kisvilla Biatorbágy)
Arról, hogy mit jelentenek neki a színek és a formák, arról, mit figyel és lát a tőle független valóságban. (Ugyanolyanok című kiállítás, Barabás Villa, Budapest)
Aztán eljut addig, mit tehet ő hozzá a világhoz, amely nem független már. Senkitől.
És összeér a biológia meg a festészet egy pontban.
Itt mesél erről. Ebben a filmben.
Örülök, hogy én lehetek az anyja.
Ő Eszter.
A videó itt érhető el: NLC.HU