Válok, válsz, válik …
Válunk.
Válnak a szülők, tanácsolnak a jogtudók.
Előadást hallottam a válásról.
Röviden leírok egy férfi és egy női történetet, amely hathat a gyerekekért folytatott harcban jobb pozícióba kerülni.
1. Apa elköltözött.
Költözzön vissza 6 hónapra, vigye a gyereket az óvodába, iskolába reggelente – mondja az anyának, te csak tedd fel a lábad, és pihenj.
Tanuljon délután a gyerekekkel, vigye őket különórára, menjen velük kirándulni.
Ezekhez szerezzen minél több tanút, de nem rokonokat, hanem idegeneket. Akik bizonyítják, hogy tényleg ő hozta-vitte-gondozta a gyerekeket.
Aztán, ha letelt a min. 6 hónap, indulhat a bizonyítékok beadása.
(A sok közül az egyetlen kérdésem: előtte is hozta-vitte-etette? Mit érez a gyerek?)
Egy másik történet máshonnan.
2. Anya válni akar.
Álljon ki a körfolyosóra, és kiabálja azt naponta, hogy segítség, bánt.
(A sok közül az egyetlen kérdésem: nem verte-ütötte soha a férje?)
Itt most tekintsünk el a szavakkal verve helyzettől. A tanács a fizikai bántalmazásra vonatkozott.
És a többi kérdés a sok közül:
- Mennyit hazudunk?
- Meddig lehet bírni lélekkel?
- Hogy nézünk a tükörbe?
És a legfontosabb, mit lát, mit él át a gyerek?
Milyen következményei vannak az ő életére?
Mi lesz a gyerekkel ebben a manipulatív háborúban?
Mi?